Ha megkérdezel egy csapatot, hogy mindenki dolgozik-e, a válasz szinte mindig igen. Mégis csúszik a határidő. Az ellentmondás feloldása általában nem a teljesítményben van, hanem abban, hogy a várakozás nem látszik sehol.
A feladatlista nem mutatja meg a sorrendet
Egy sima teendőlista minden elemet egyenrangúnak mutat. Nem derül ki belőle, hogy a hetedik sor addig el sem kezdhető, amíg a második le nem zárul. Amikor a második csúszik két napot, a hetedik is csúszik – csak erről senki nem kap jelzést.
A klasszikus tünetek:
- valaki „készen áll”, de nincs mit csinálnia,
- egy feladat napokig változatlan státuszban áll, és ez fel sem tűnik,
- a heti megbeszélésen derül ki, hogy két ember ugyanarra várt.
Amit a függőségek megoldanak
Ha egy feladatnál rögzíted, hogy mely további feladatokat tartja fel, a rendszer a többit magától elvégzi: a blokkolt feladatok látható jelölést kapnak, és addig hordozzák, amíg az akadály fel nem oldódik.
Ettől két dolog változik meg azonnal. Egyrészt nem kell utánakérdezni, miért nem indult el valami. Másrészt a késés okát nem utólag rekonstruálod, hanem menet közben látod.
Hol kezdd
Nem kell az egész projektet feltérképezned. Elég a leggyakoribb, egymásra épülő folyamatot végigvenni – belépés, ajánlatadás, átadás –, és ott bejelölni a valódi sorrendet. A többi magától jön.